Költözünk

Szintet léptünk, saját domainre tettünk szert, mostantól ott fárasztok mindenkit lánykáim életével.

Ezúton is köszönöm a WordPress csapatnak, hogy létrehozta ezt a jó kis motort és oldalt, és megoszthattam Veletek mindennapjainkat.

Az új helyre áthúztam a teljes itteni irományokat, így szerencsére ott minden megtalálható.

Ezt a blogot még egy ideig meghagyom, aztán majd törlöm. Addig kéretik átszokni az új helyünkre: csaladiblog.topota.hu.

 

Legutóbbi gyerekszájak

Kis gyűjtés.

Indulás előtt:

• Apa: – Panna, menj pisilni!
• Panna: – De már voltam.
• Apa: – Nem baj, menj megint.
• Panna (megütközve): – De akkor elfogy a pisi!…

…

Bármelyik:

• Anyaaaa, köhödök! Téjet dóccejt! Cseppeszet, jázpitószat!

(Anyaaa, köhögök! Kérek gyógyszert! Cseppeset, láz(csilla)pítósat!)

…

• Panna: Bojdog Kajácsonyfánk van!

…

Panna tanítja Blankának a számokat, a kicsi mondja utána:

• Eeeeggy, kettőőőőő, hááááájom, néééégy,  ööööt, haaaat, …

itt a kicsi beelőz:

• nyo…,

mire Panna:

• még előbb az jön, hogy hééééét, nyooooosz, kiiiijeeensz, tíííííz.

 

Kihelyezett kórházi osztály Karácsonya (gigaposzt)

Meglepő módon megint betegek vagyunk. A változatosság kedvéért ahányan, annyiféle kórban szenvedünk.

Kinek Calici (vagy annak nagyon közeli rokona) jutott, kinek köhögés, kinek torokgyulladás, kinek láz. A Calici mondjuk annyiból jó volt, hogy nem köhögött az aktuális alany – nem mert köhögni.

Első felvonás – Blanka

Kronológiailag a hányós-fosós első felvonást Blanka kezdte, egy Nagyinál töltött szombat hajnalban (vagy inkább péntek este), úgy két héttel Karácsony előtt. Gyakorlatilag nem lehetett úgy belenézni a pelenkájába, hogy ne lett volna egy kis ragadós-nyúlós-folyékony termék benne.

 

Blanika jellemzése

Kedves Szülők!

Engedjétek meg, hogy betekintést mutassak Blanka eddigi bölcsődei életébe!

Blanka reggel vidáman érkezik, jókedvűen szalad be társai közé a csoportszobába. Hamar elfogadta gondozónőit és a napirendhez is könnyen alkalmazkodott.

Játéktevékenységére jellemző, hogy általában egyedül játszik, de szereti figyelni társait. Konfliktusba csak akkor kerül velük, ha elveszik a játékot, amivel éppen játszik. Általában egyedül megoldja, csak ritkán kell a gondozónőinek “besegíteni”.

Beszéde sokat fejlődött az utóbbi időben. Szavakat mond, illetve rövid mondatokban is beszél. Szereti ismételni amit gondozónőitől hall.

Étvágya nagyon jó, nem válogat, szinte mindent megeszik. Étkezésnél segítséget nem igényel. Ügyesen használja a kanalat, pohárból is szépen iszik. Fürdőszobában kis segítséggel mosakszik. Még nem szobatiszta, nem jelzi szükségleteit. Alvásigénye kb. 2 óra, könnyen elalszik és vidáman ébred.

Blanka már nem cumizik!

Sokat változott a beszoktatása óta, egyre önállóbb. Néha-néha hisztizni is szokott, erős akaratú, de ettől eltekintve kiegyensúlyozott, kedves, barátságos kislány, aki nagyon szeret bölcsődébe járni a gondozónénik nagy örömére!

2010.10.01.

 

Visszatérünk

Nem egyszerű a favágók élete. Hát még a kétgyerekes anyáké, akik simán napi 72 órát is be tudnának tölteni tennivalóval. A 24 felháborítóan kevés.

Ennek ellenére megpróbálom összeszedni magamat meg az emlékeimet az elmúlt két hónapról, és pótolni az elmaradásokat.

Addig is elöljáróban: a következő pár hét folyamán költözni fog a blog, szép új, friss-ropogós domain-ünk lesz, amint végre munkára bírom erőszakolni a csoda-HP eszközünk szkennerét Win7 vagy Ubuntu linux alatt, és sikerül beszkennelni a szerződést…

Kitartás, türelem, visszatérünk! Rombolkáktól nem menekül senki. Elhihetitek nyugodtan, tapasztalat…

 

Három Rombolka rombol a kertben…

… mert ezen a héten rövid látogatáson itt tartózkodik Zsófi is, alias Tiszteletbeli Rombolka.

A cím simán jár neki.

Tegnap alkottak, vasalható gyöngyből. Az alkotások:

Zsófi csillaga

Zsófi képe, ha jól látom, pillangó van középen

Panna műve, középen a sárga öntözőkanna,
körülötte szerintem randomgenerátor dolgozott

 

Panna bölcsődei jellemzése

Minden bölcsilakónak van egy kis üzenőfüzete, ahova kezdetekkor kértek egy kis jellemzést a lurkóról, meg itt zajlik a kommunikáció (kirándulások, egyebek).

Most, hogy a leány elballagott, kaptunk mi is egy kis jellemzést a csemetéről, Anikó nénitől. Íme:

 

Ballag már a Pannikánk, tovább, tovább…

Panna elballagott. A bölcsiből. El sem hittem volna, hogy ennyire megható lesz.

Hihetetlen meleg volt a héten, mégis, el is felejtkeztem róla, míg ott voltunk a bölcsiben. Nagyi kijött hozzánk, vigyázott Opotopura (Blanka így mondja az Aprótalpút), és mi, büszke szülők elmentünk nagyobbik lányunk első ballagására.

Panna egész héten itthon volt, minden előzetes gyakorlásból kimaradt, de amilyen fantasztikusak Andi néniék, úgy beleolvasztották a többiek közé, hogy ha nem tudtam volna, hogy semmit sem tud, nem vettem volna észre. Heni néni, a bölcsi vezetője köszöntötte a szülőket, mondott egy rövid verset is, aztán bevonatoztak a gyerekek. Nyakukban kis tarisznya (benne egy kis (jó kemény) pogácsa, egy fotó, ami eddig a szekrénykéjükön volt, egy kis köszöntő és a felolvasott vers nyomtatva, és egy kis csoki, persze). Nagyon helyesek voltak. Énekeltek, táncolgattak, aztán megtapsoltuk őket, és mindenki boldogan szaladt a szülőkhöz. Láttam Pannán, hogy útközben is keresgélt a szemével, hogy hol vagyunk, mosolygott, sugárzott, gyönyörű volt, igazi Panna.

 

A szobatisztaság és a Gatti-nyomos bugyi

Panna egyik napról a másikra szinte tökéletesen szobatiszta lett.

Volt némi előkészület, szoktattuk a gondolathoz, meg néhányszor ült a vécén, de nem volt igazán komoly. Aztán egyszercsak, egyik napról a másikra sikerült.

Hozzáteszem, hogy szerintem aktívan részesei voltak ennek a dolognak a gondozónénijeink, Andi néni és Anikó néni, mert Panna a legnagyobb lelkesedéssel meséli nekik minden alkalommal, hogy este pisilt-kakilt a vécébe, és napközben is boldogan szaladgál ki velük a gyerekmosdóba.

Éjszakára még feltesszük a tasakot, hogy kíméljük a matracot, ha esetleg baleset volna, de általában teljesen üres a tasak reggel, és Panna lelkesen rohan a vécére, és intézi az intéznivalókat, de a délutáni alvás már bugyiban történik, és a leány végtelenül büszke, hogy ő már bugyiban alszik, tündéri a kis popsiján az apró bugyi…

 

Jázszijjapítót kéjek! Dóccejt kéjek!

Igen, megint betegek. Lázasok, vírus. Hurrá.

Panna kezdte, hétfőn 11 körül szóltak a bölcsiból, hogy Pannaának 38 a hője. Csodás. Blanin semmi jel.

Mindkettőt hazahoztam, mondván, hogy ha Blani pont akkor lázasodik be, amikor Panna betegen ezerrel alszik, valamelyik szívni fog. Aztán ha mégsincs semmi, másnap megy bölcsibe. Ment is, mert semmi gond nem volt. Pannának kedden még volt egy kis láza, így meglátogattuk doktornénit.

Panna lányom úgy viselkedett, mint az álom. Máskor sikít-vonyít, mind akit épp nyúznak, most semmi. Egy igazi hős volt. Kétszer ugyan határon táncoltunk, hogy el ne sírja magát, de azt is csak a szemén láttam, a szája még nem görbült. Amikor a doktornéni meg akarta nézni a torkát (ez volt eddig a mélypont), szépen kinyitotta a száját és hagyta. Úgyhogy nagyon meg is lett dícsérve, plusz kapott két matricát (“matjisza”). Eddig is kapott, de azok nem érdekelték, ezt most azért kapta, mert igazán okos és jó volt, úgyhogy a matricáknak súlyuk volt a szemében. Mondjuk így is a kukában kötöttek ki két nap múlva, de ez mellékes.